1 epizód kezdetek 1,2 rész (Kb 5,6 rész)

1. epizód Kezdetek

Bevezető

Hullott a hó. Egy kis gyerek sírdogált, hogy nincs hol laknia. Hontalan. Csak 5 éves, de már mennyi mindent látott, hallott. Nos, hm… Azóta felnőtt nagyjából igen, nos, nem teljesen, de egy 17 éves lány csak mondható felnőttnek ügye? Vagy nem? Áh! Mindegy.

Amelita Frenzen csak mondható annak. Hisz éretten ugrál ide-oda a szobájában mintha csak valami csoda történt volna. Pedig nem. Csak meg szabadult az idegesítő dadájától Mrs. Forbentől ez már a 15. dadája. Na de ő egyedül is meg álja a helyét a nagyvilágban!

Nem kell neki senki! Ha eddig sem kellet, most sem kell! Azóta hogy kiskorában az utcára került befogadta egy igen tehetős család Frenzenék mára már csak Frenzen nagyi él és virul. A boldog korszaka 10 éves korában elhagyta, amikor is egy rejtélyes baleset miatt elvesztette nevelő szüleit. 2 év árvaház majd Frenzen nagyi felbukkanása után örökbe is fogadta Amelitát. Amy általában csendes és komisz, de az igazi énje egy mindig boldog leányzó.

Mostanában csak az hoz neki örömöt, ha a dadusait készíti ki. Nagyi ennek semmi kép nem örült. Beíratta egy bentlakásos suliba, de onnan is kirúgták. Most az itteni Einstein Gimnáziumba jár. Sokat tanul. Nos, ezen kívül minden nap valami mással foglalja el magát. Egyszerűen utál unatkozni. Kirázza tőle a hideg. 

1.     Fejezet

Az első oldal

Ma sem volt másképp. Amy bús komoran nyitotta ki szemeit. Lehúzta magáról pihe puha takaróját majd a fürdő szoba felé indult. Ébresztő órája szerint bár van még fél órája kelésig, Amy már nem tudott vissza aludni. Szobája egyáltalán nem mondható vissza fogottnak. Kékeszöld színű bár mára már az egész falat és plafont poszterek tarkítják. Szobája egy író asztalból, amin minden elképzelhető tárgyat magán tart, egy szekrényből, ami telis-tele van ruhával, egy óriási tükör, ami tele van aggatva képekkel legtöbbjükön Amy és Ily látható a lány legjobb barátnője és az ágyából valamint éjjelszekrényéből állt. Amelita haja barna szeme is ugyancsak csokoládébarna. Míg Amy a fürdőjében készülődött addig Frenzen nagyi már munkában sürgött forgott. Amy egy laza kontyba fogta haját miután kifésülte, ruhája egy lila garbóból és egy farmerből állt.

Lassan lesétálta lépcsőn és elvette a reggelire elkészített sajtos sonkás szendvicsét és már indult is suliba.

****

Az Einstein Gimnázium egyáltalán nem volt valami nagy szám, ám Amy egy ideje észrevett valami furcsa folyik az építmény falai között. Valami rejtélyes. Valami érdekes.

Lassan lépkedett a márvány lépcsőn a 20-as terembe. Ez a matek terem volt. Legjobb barátnőjéhez Ily mellé ült.

Egy magas barna hajú professzori ruházatot és csokornyakkendőt viselő férfi lépett be a terembe. Soha nem látta még itt. Matek tanárjuk Mr. Wagner halkan kullogott utána.

-          Osztály, Ő itt Dr. John Smith, az új matek tanárotok én sajnos jövő héten Alaszkába költözök. – motyogta orra alatt Mr. Wagner.

-          Hello! – mondta vidáman Dr. Smith.

Amy erre felkapta a fejét. - Vajon ki ez? És miért megy el Mr. Wagner? – Tanakodott magába.

Az óra igen furcsán telt. Mintha Doctor s-mert így jobban tetszik- úgy magyarázta volna a törteket, amit már számtalanszor át vettek és nem csak múlt órán, - egyébként a fél osztály még így sem érti- akkor még nem is lett volna furcsa… annyira. De ha az óra közepén hirtelen eltér a tárgyról és elkezd Hugh-l beszélgetni a Hal rudacskáról puddingal (?)  - egyébként Hugh nagyon szeret enni. (Szerk. megj. Tudom, hogy olyan fura, ahogy leírtam, de így jött ki!)

-          Így óra végén pedig gyorsan szaladjunk át a naplón a nevek miatt. – mondta vigyorogva a Doctor.

Miközben végig lapozta a naplót. Amy fáradtan pislogott és várta, hogy csöngessenek.

-          Hé! Cuki mi? – suttogta Ily Amy-nek.

-          Fúj! Hagyjál! Hány éves 30? – mondta dühösen Amy.

Nagyon feldühítette undorítónak tartotta hogy cukinak nevezte… De miért?

-          Igazából csak 28! – vágott közbe a Doctor miközben fel sem nézett a naplóból.

Amy-nek kikerekedtek a szemei.

-          Elnézést! – motyogta Amy.

-          Semmi baj Amelita! – mondta.

Közben kicsöngettek. Amy lassan lépkedett táskája a vállán pihent. Épp az ajtónál állt, amikor a háta mögül egy hangot hallott.

-          Viszlát Amy!

2. fejezet

Furcsa ember nem jár éjszaka

Az ebédlőben hemzsegtek az emberek. Amy már megszokott rutinjával élve lépkedett a padok között helyet keresve.

Menők, lúzerek, tanárok és stb.

Egyik padon egy lány ült kb. 22 éves lehetett talán ő is tanár volt.

-          Elnézést maga is tanár ebben az iskolába? – kérdezte Amy.

Néha ő is kíváncsi.

-          Nem az egyik barátomat kisérem ő viszont tanár! – mondta mosolyogva.

-          Igen? És ki az?

-          Nos, az titok. Clara vagyok. – mondta és kezet fogott a lánnyal.

-          Clara! – kiabált az új matek tanáruk (?).

-          Á itt is van. Hello Doctor!

-          Doctor… Milyen Doctor? – kérdezte Amy.

-          Ó! Ezt szeretem! – mondta vigyorogva a férfi és már Amy előtt is volt.

-          Ok! Én megyek! Lesz még Matekom! Vagyis nem kémiám! Ja, az nincs ma… Ő oké irodalmam lesz!

A Doctor felvonta a szemöldökét. De Amy már ott sem volt.

Túl furcsa ez az ember.

-          Mis Frenzen mégis mit képzel magáról! 10 perc késés? – kiabálta Mrs. Shepper

-          Ő nem tudtam, mert ebédelni voltam…- halkult el egyre jobban a hangja.

-          Amúgy nem sokról maradtál le! Hármas lett a házi dolgozatod egyébként – mondta gúnyosan Mrs. Shepper.

A lány szemei elkerekedtek.

- Tessék? Nem létezik, hogy 3-as legyen a dolgozatom! Tudja mennyit tanultam rá! - kérdezte felháborodva Amy.

- Nem hinném, hogy a lehetetlen dolgok a világegyetemben cím méltányos lenne egy ilyen fogalmazáshoz főleg, hogy az egész a gumimacikról szól! - mondta Mrs. Shepper.

- Nekem igenis lehetetlen hogy a gumimacikat valaki utálja! - mondta felháborodva.

- Üljön le és fogja be a lepény lesőjét!  - kiabálta idegesen a tanárnő.

- Jól van! Jól van! – mondta Amy és leült Ily mellé.

Nem tudott figyelni elterelte a figyelmét valami furcsa.

Egy érzés. Mintha figyelnék.

Óra végén Amy haza indult. Miután ledobta a táskáját az ebédlő felé lépkedett.

Az asztalon babfőzelék és húsleves volt. Bah! E helyett a mi kis szakácsnőnk összedobott magának egy kis lencsét. Igen! Lencse, bab lehet, hogy nektek vagy szerintetek nincs, különbség a kettő között pedig igenis van! Miután ebédelt megírta a leckéjét,tanult. Na majdnem szét unta a fejét… Hirtelen megcsörrent a telefonja.

-          Haló! – szólt bele Amy a telefonba.

-          Szia Amy! Ily vagyok, jössz egy közeli parkba lesz egy koncert! Azt nem tudom kinek a koncertje, de jössz? – kérdezte legjobb barátosnéja.

-          Persze! Már szétuntam a fejem – panaszkodott Amy.

Amy felvette magára kedvenc piros vékony dzsekijét és kilépett az ajtón.

-          Szia, Mimi! – Köszönt Ily a nagybetűs PARK előtt.

-          Szió! Csinos vagy!

-          Te is! Na, gyere! – mondta és a tömeg felé kezdte húzni.

Hajaj! Ily törni zúzni fog ha bulizik!

****

Lassan haza szállingóztak az emberek. Amy elköszönt Ilytől és hazafelé indult.

Igen hideg volt. Megint ott volt a furcsa érzés a mellkasában, de nem foglalkozott vele.

Furcsa zajt hallott. Mintha valaki lépkedett volna, de ólomsúlyúnak hallotta a lépteket.

-          Hahó! – mondta remegő hangon.

Hirtelen sok-sok lépést hallott már maga mögött. Megfordult.

 Egy kiborg csoportot látott maga mögött.

Kikerekedett szemekkel (Ami már tőle megszokott) nézett rájuk.

Lassan vette a levegőt.

-          Vigyázat! – mondta egy ismerős hang… A doctor! Ugrott be neki.

Egy furcsa tárgyat mutatott a fémemberek elé és ezzel a lendülettel (amivel az éjsötétéből ugrott elő) le lőtte (?) őket.

Mind meghalt(!)

-          Őhm!

-          Nyugi meghaltak. Vagy nem? Soha nem tudom! – mondta először komolyan majd vigyorogva.

-          Hát! Oké… Érdekes. Nem hittem volna!

-          Mégis mit?

-          Hogy egy ilyen furcsa ember az éj közepén erre jár és  megment azoktól az izéktől.

-          Ja! – csapott a homlokára az előbbi- Hát tulajdon képpel engem üldöztek de részlet kérdés!  

-          Rendben de mégis mik voltak…- de Amy előtt már csak az éj sötéte játszott árny játékot- ezek. – fejezte be halkan.

Hát egy biztos Amy soha nem felejti el ezt a kis esti kalandot. Megkapta az élete legnagyobb kalandjának egy részét(?). Miután haza ért és elvégezte unalmas tevékenységét , boldogan tért nyugovóra. Mert tudta ő még találkozni fog a rejtélyes idő lordunkal!

xxB